"Büszke vagyok rád"

Ez az a mondtat ami megváltoztatta az életem. Életemben először hallottam ezt bárkitől is. És nem az anyukámtól, apukámtól sőt meg nem is a rokonom mondta ezt. Hanem az szerelmem anyukája. Igen..tőle hallottam ezt először. És nagyon jól esett. Elmondhatatlan érzés volt számomra amit mondott. És csak azt sajnálom hogy nem az én anyukám mondta ezt. Mert ha tőle ennyire jól esett, akkor mennyire jól eshetett volna a saját anyukámtól...de sajnos azzal a tudattal együtt kell élnem hogy a saját anyám nem büszke rám. Nem mindeki élhet tökéletes családban szerető szülőkkel...

Elmesélem, hogy volt ez az egész:

Egyik barátnőmmel sétáltunk a főtéren amikor megláttam a szerelmem. Mondtam a barátnőmnek, hogy nézd ott van. És ő erre azt mondta: "ha odamész hozzá engem felejts el!"...Igen ezt az a barátnőm mondta aki már a testvéremnek számít. Képes volt ilyet mondani. Ugye alapból nem kedveli a szerelmem ezért mondta ezt, de akkor is... miért mond nekem ilyet, már fenyegetve hogy nem mehetek oda ahhoz a személyhez akit szeretek és nekem a legfontosabb? Szükségét éreztem, így odamentem (persze a barátnőm megharagudott) és mondta a szerelmem anyukája, hogy milyen bunkó ez a lány. Mert ugye ő köszönt neki de a barátnőm nem köszönt vissza...valljuk be ez elég nagy bunkóság. Elmeséltem nekik, hogy mit mondott a barátnőm és mondta nekem hogy ha neki ezt mondta volna bármelyik barátnője biztos, hogy elküldte volna... Aztán ugye én maradtam tovább velük és egyszer csak hív... mondja nekem, hogy "azonnal gyere ide" én pedig mondtam neki, hogy "nem mert már régen láttam a szerelmem és szeretném megbeszélni vele a dolgokat és szeretnek vele is egy kis időt tölteni." Ez persze nem tetszett neki így rámvágta a telefont és hazament. Én meg mondtam, hogy jólvan. Utána mondta nekem a szerelmem anyukája azt, hogy: "büszke vagyok rád". És ezt azért mondta mert a barátnőmben van valami olyan, hogy tud engem manipulálni. Ugyanis a szerelmem anyukája is mondta, hogy nagyon nagy szívem van és ez a gyengepontom. Így képes manipulálni engem a testvéri barátnőm...

Elvégre megértem a barátnőmet is. Tényleg csak annyit akartam amikor észrevettem, hogy ott vannak, hogy odamegyek max. egy 10 percre de azután, hogy ezt mondta nekem inkább maradtam ott. Azért, hogy éreztessem vele mennyire fájt nekem amit mondott.

Most biztos azt gondoljátok, hogy én vagyok a hülye, hogy ott hagytam a barátnőm. Mert másnap simán találkozhattam volna a szerelmemmel ha ennyire hiányzott. Csakhogy ez sajnos nem ilyen egyszerű...ugyanis nem ugyan ott élünk és ez megnehezíti ezt az egészet... Mert ugye én városban élek ő pedig faluban. Ezért mentem oda hozzá. Mert nem tudom minden nap látni ellentétben a barátnőmmel. Remélem így már érthető ez az egész.

Egy bizonyos délután

Egyszer volt egy délután. Szerintem ez a délután megváltoztatta az életem. Hihetetlennek tűnik de igaz. Most már néha szoktam azt gondolni bárcsak ne történt volna meg. Szoktam azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha... de megtörtént ezen nem tudok változtatni. Most biztos azon gondolkoztok mi történt. El is mondom. Egyik nap találkoztam a barátnőim és én egy sráccal. Minden jó volt amíg nem jött az egyik haverja. Na innen kezdődött a probléma. Ugyanis az volt, hogy odajött a kis "bandánkhoz" és ott is maradt egész végig. Miután odajött hozzánk rá körülbelül 5 percre el is indultunk, hogy hazakísérjük egy barátnőmet de ott már csak a barátnőm, az a bizonyos srác és én voltunk. Miközben mentünk beszélgettünk egy-két dologról. Szóba jött, hogy a srácnak a KÉK és a zöld szemű lányok a gyengéi. Ebben csak 1 rossz van. Az hogy én kék szemű vagyok. Ezt emésztgettem magamba mikor hirtelen felém fordulnak és csak néznek. Ennyi. Csak néztek és meg sem szólaltak. Megtörtem a csendet rövid időn belül és megkérdeztem, hogy "igen?" mire visszafordultak és mondták, hogy olyan vagyok mint egy kiskutya. Kérdezem, hogy miért és akkor mondja a srác, hogy azért mert ott megyek tök halkan és meg sem szólalok csak követem őket. Erre persze nem tudtam mit mondani úgyhogy elröhögtük magunkat és mentünk tovább. Oda értünk a barátnőmhöz elköszöntünk tőle és 2-en mentünk vissza ugyan azon az útvonalon. Kicsit féltem bár nem tudom, hogy miért. Sétáltunk és egy rövid ideig az volt a téma, hogy ha ő nem beszélne, szótlanul mentünk volna egész úton. Na ezzel egyet értettem és jó sokáig-szinte hazáig-elkísért, majd adott 2 puszit az arcomra, megölelt és megkérdezte mi a teljes nevem. Elmondtam és mondta, hogy majd bejelöl facebook-on én mondtam, hogy oké és mindketten mentünk az ellenkező irányba. Egész végig miközben mentem haza, vacsi közbe alvás előtt... mindig az a bizonyos délután jár a fejembe.Most biztos azon gondolkodtok, hogy mi lehet ebbe a rossz. Az, hogy ez idő alatt egy picit megtetszett de ez nem számít mivel van barátnője. Sokáig gondolkoztam azon, hogy ha van barátnője miért ölelt meg, meg ilyenek. De nem kaptam választ. Ezt azóta sem tudom. Gondolkodtam már azon, hogy vajon ő gondol e rám vagy arra a bizonyos délutánra. Remélem igen, mivel én minden nap.

"Szerelem"

Borzalmas. Most azon gondolkoztok, hogy mi is a borzalmas. Hát az, hogy ha szerelmes vagy valakibe de nem tudod,hogy ő mit érez. Igen jelenleg ez az állapotom. :( Ez az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem beszélgetni egy sráccal akit nagyon megkedveltem. Igen eddig minden szép és jó, csak az a baj,hogy megtudta azóta pedig nem is beszéltünk. Egyszer találkoztam vele meg hallottam róla néhány dolgot. Ezzel a néhány dologgal az a baj, hogy nem mindegyik jó. És ezzel is van probléma, az, hogy ezeket a rosszakat én jónak hiszem. Igen.. sajnos. Egyszer olvastam egy idézetet amiben az állt, hogy egy idő után már semmit nem fog jelenteni. Értem mi a lényege de az a bizonyos idő mennyi lehet? Egy hét? Egy hónap? Vagy akár egy év? Szerintem nem mindegy. Az én "történetem" körülbelül 6 hónapja tart. Az elég sok.... Azóta többször is láttam, hallottam róla,hallottam a hangját. Ez a baj az egészbe. Azért mert ahhoz, hogy el tudj valakit felejteni nem szabad hallanod, beszélned róla. De még nem is gondolhatsz rá. Sajnos ugye ez nekem nem nagyon vált be. Ugyanis van egy nagyon közeli barátnőm akinek elmondok mindent és szinte mindig róla beszél. Ez csak abból a szempontból rossz, hogy szeretnék túllépni rajta. Vannak azok a bizonyos szavak..azok a szavak amiket nem ért mindenki csak ő ezért mondogatja azokat, hogy másokat idegesítsen. Például minket. Szóval nagyon de tényleg nagyon jó lenne újra beszélni vele. Ezzel csak az a gond, hogy letöröltem facebookról mint barát de megbántam így megint bejelöltem. De nem jelölt vissza. Ezért töröltem a jelölést is. Alapból is csak azért tettem ezt meg, hogy ne lássam a posztjait és ne gondoljak rá, de mint már tudjuk nem sikerült. Ha épp nem gondolok semmire eszembe jut ő. A mosolya, a hangja, a nevetése. Sajnos...

"Elvették"

Olyan rossz... Az, meg azért, hogy elvették a suliba a telefonomat azért mert be van tiltva. Oké értem én, hogy be van tiltva de akkor is.... tilos elvenni a telefont akármilyen szabályzata van az iskolának mivel, ezzel megsérthetik a magánéletünket. Szóval ezzel csak annyit akartam, hogy ha nálatok is be van tiltva a telefon, használjátok nyugodtan. Ezt azért mondom, hogy biztassalak titeket, hogy megvédjétek a saját cuccaitokat. Vagyis, ha el akarják venni bármidet akkor mondjátok az, hogy ez az enyém nem vehetik el tőlem. A tesóm is mondta, hogy ő azt mondta volna a helyembe, hogy fizesd ki ha ennyire akarod-és ő nem adta volna oda-.

Nagyából ennyit szerettem volna most. Ha valaki félre érti ezt az egészet azt sajnálom. Az egész szöveg lényege az, hogy védjétek meg a saját cuccaitokat.

Kiment a bokám... folyamat

Igen ahogy a címből is láthattátok kiment a bokám. Elmesélem hogy történt.

Ez egy szerdai napon volt. Az iskola előtt van egy 3 szintes lépcső ahol le akartam jönni-végül is lejöttem csak nem úgy ahogy terveztem- Ott a második szintem félre léptem és lerepültem a lépcsőről. Borzalmasan elkezdett fájni a bokám és azt is észrevettük hogy borzalmasan megdagadt. Szerencsére haza tudtam menni nagy nehezen de közbe is nagyon fájt. Oké hazaértem. Ilyenkor gondolja azt az ember hogy oké minden szuper... hát nem volt az. Lefeküdtem az ágyra, hideg borogatást tettem rá és hirtelen annyira elkezdett fájni, hogy azt hittem megszakadok. Anyukám hívott, hogy kell e valami a boltból-ugye ő dolgozott- mondtam hogy nem csak siessen haza. Elmeséltem neki mi történt és mondta, hogy siet. El is mentünk a kórházba, hogy egy orvos megnézze.Elküldtek röntgenre és megállapították, hogy a bokámban lévő össze létező szalag meghúzódott (részleges szalagsérülés). Sínbe rakták a lában majd hazamentünk. Még azon a héten pénteken vissza kellett mennünk, hogy megnézzék stabil e a sin meg minden. A következő héten szerdán kellett visszamennünk. Akkor már szerencsére levették a sínt és felírtak nekem bokarögzítőt. Aznap már ráállhattam a lábamra és nagyon furcsa volt. Az után 2 hét múlva ismét vissza kellett mennünk, hogy megnézzék javult e a bokám. Azt mondta az orvos, hogy még két hétig hordjam a bokarögzítőt. Ez az idő ezen a héten jár le és már nagyon várom. Már csak 2 nap és a lábam újra szabad.

Szóval igen... mindig figyeljetek hova léptek nehogy olyan bajotok legyen mint nekem. A lépcsőn se siessetek, ne ugráljatok meg semmi ilyesmi. Ezzel csak jót szeretnék. Ez a "bokás" sztori ennyi lett volna. További szép napot . :)

Kisebb kimaradás...

Huh.. igen volt egy kisebb kimaradás amit nem nagyon lehet kicsinek mondani. Igen normális okom erre nem nagyon van..sajnos. De most megpróbálok elmesélni mindent (ami ugyse fog sikerülni xd) Ugye én most fogok átmenni középsuliba és a sulikat nézegettük. Volt egy suli ahova el akartunk menni nyílt napra de végül be se mentünk. Azért nem mentünk be mert kiderült, hogy az az iskola tele van cigányokkal meg olyan emberekkel akik fogyatékosok vagy valami ilyesmi bajuk van. Tudtommal én nem vagyok ilyen. (A suli kívülről se volt szimpatikus mivel olyan volt mint egy baromfi ház..komolyan lehet azt hiszitek elmentek otthonról de nem. Tényleg olyan volt.) 

Nyáron amúgy semmi extra nem történt velem. Csak gondoltam leírom hátha.. :D

A suli elkezdődött(mily meglepő :D) és elég jól állok mindenből ahhoz képest hogy szinte alig tanulok(de sssss ez maradjon titok ;) ) mi mást írhatnék? Semmi nem ju eszembe :( na mindegy ha eszembe jut valami akkor írok. 

                                                                                

A boltba menet

Ma délelőtt elmentem a közelünkbe lévő kisboltba. Amikor mentem haza akkor egy kereszteződés szélén álltam és épp fordult be egy kocsi. A kocsiban ülő férfi engem nézett és elkezdte vonogatni a szemöldökét én meg mondom magamba hogy b×zdmeg. Nem tudom az mi akart lenni de... mindegy. Hazajöttem és elkezdtem pakolni a szobámba hogy ne legyen kupi és azt hiszem sikerült (: Most pedig miután megírtam ezt a bejegyzést elkezdem a The Walking Dead 2. részét nézni mivel tegnap megnéztem a legelső részét és nagyon tetszett. Egy kicsit szerintem ilyesztő mivel ugye zombik vannak benne és azoknak, mit ne mondjak undorító az arcuk. (már bocs a kifejezésért). Aki nem félős annak tudom ajánlani de aki félős annak is szóval megér egy próbát.

Király péntek

A péntek fantasztikus volt a sulin kívül. Suli után 3 barátnőmmel  a Vikivel, a Brigivel és a Lilivel elmentünk fagyizni utána pedig leültünk a főtérre. Utána elmentünk a várkertbe ahol csak beszélgettünk de itt már nem volt velünk a Brigi mert haza kellett mennie. Utána vissza mentünk a suliba a cuccainkért hiszen otthagytuk hogy ne keljen cipelnünk. Miután elment a Viki is felmentünk a Lili anyukájához és ott lógtunk egy kicsit. Utána hazakísért, megvárt míg átöltözök és eszek ugyanis moziba mentünk. Amikor elkészültem indultunk is és megint felmentünk a Lili anyukájához hogy a Lili tudjon enni mivel nálunk nem kért. Miután megette elmentünk megvenni a jegyeket, hozzá a kaját és az innit. Szerencsére miután megvettük már ülhettünk is be a helyünkre és rá kb. 7 percre kezdődött is a film. A film amit néztünk a Dzsungel Könyve (3D film) fantasztikus volt és a Lilinek is tetszett. Miután vége lett egy kicsit elkísért a Lili majd elváltunk és kb. 20:45-kor értem haza. Otthon gyorsan lezuhanyoztam majd néztem egy kicsit a tv-t. Mivel fáradt voltam ezért hamar le is feküdtem.


Kereső
Belépés
0.047 mp